Ott fenn az égben,
sikoltó kékek
ordító lilák és fagyos
fehérek közt
énekel az élet.
Párját láncon vezeti,
óvatosan lépked.
A sötétből kinyúló kar
citromillatot sugall
Pillanatok tovatűnnek,
lovagló rétek sietnek eléjük.
Bomlás induló robaja…
csitt megérkezett.
Fényes-síkosan,
kiszáradt torokkal, pár nélkül,
de itt van. A
félelmetes. Íze akár egy szomjas villanás, illata ódon.
Páncélt visel, mert
fél a titkoktól
melyek kipattanva megölhetik lágyságát.
Roppant ragaszkodó.
Vállain hordozza továbbélő fájdalmát.
Ikonarca van, szinte
még gyermeki, sugárzóan sötétkeretes.
Fájdalmasan tökéletes.
