Ébresztőóra csörög.
Kezdet
Sivatag. Végtelen. Körös körül forróság. A messzeségben feltűnik egy
apró pont. Folyamatosan, lassan közeledik, ahogy elég közel ér hozzánk, látjuk,
hogy egy kimerült férfi. Gyűrött, átizzadt, a mellén nyitott fehér inget
visel, a nyakában vékony bőrszálon egy különös formájú jade medál.
Botladozva fut. Amikor közvetlenül elénk ér, megáll. Körbefordul, felnéz
az égre, megérinti a medált. Fölötte lassan, lustán elvitorlázik egy
valószínűtlenül vörös madár. Úgy tűnik a férfi valakit vár. S aztán
észreveszi. Kissé távolabb egy zöld muszlinleples, vörös hajú gyönyörű
nő áll. Az átlátszó leplek lobognak a szélben, de körülötte egy porszem
sem mozdul. Lassan felemeli a karját. Méltóságteljesen táncol. A leplek
és a csigaként tekeredő haja örvénylően lobog. A férfi nézi és
mosolyog. Nevet, hangosan nevet, majd köhögni kezd, szinte fuldokolva. Aztán hirtelen holtan esik
össze.
Ébresztőóra csörög.
Ébresztőóra csörög.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)